Nagyon szeretnék tengerparton élni, egy kicsit irigylem is őket, de csakis jó érzésekkel megtöltött irigyléssel. Szoktam meditálni, és ilyenkor mindig a tengerparton látom magam, fekszem egy kényelmes nyugágyban, vagy ringatózom a hullámokon… egyedül. Csak én, a nap, és a tenger… a lágy hullámok hangja, és mégis csend ölel körül, a nyugalom csendje.
Az előző blogban egy fa tábla bemutatóját láthattátok, aminek most hozom a folytatását. Ezt a dekorációt a tenger ihlette, a színe, a nyugalma, és az a kellemes érzés, amit ad nekünk. A tábla alján három kis dísz lóg le, melyekből a középső egy textil csikóhal. Nagyon kis cuki pofa, egy könyvben találtam rá, és szerencsére szabásmintájára is. Mikor megláttam, tudtam, hogy ő kell nekem. És nem is lesz egyedül, magányosan.
Mit is kell beszerezni hozzá?
- kétféle egymással színben összeillő pamutvászon
- tömővatta
- szín azonos cérna
Először is mindkét kelméből 2-3 cm-rel nagyobb téglalap alakú 2 darabot kiszabunk, mint a szabásminta. Szinével befelé mindegyiket egymásra helyezzük, és rárajzoljuk a kivágott mintát, a pici szárnyakból 2 darabra lesz szükségünk
Mikor ezzel megvagyunk, a minta vonalát követve összevarrjuk, mindegyiken 3-4 cm kifordító nyílást hagyva.
Ha megvagyunk a varrással, körbevágjuk mindegyiket a varrástól 2-3 milliméter távolságra, de a kifordító nyílásoknál hagyjunk legalább 1 cm-t, mert itt fogjuk a végén összevarrni.
Most jön egy kicsit nehezebb rész, a kifordítás. Mindig a legtávolabbi részt húzzuk ki a nyíláson. Hívjunk segítségül egy ecsetet, aminek fa végével benyúlva, kifordítás után, a keskenyebb, és kisebb kerek részeket kiigazíthatjuk. Hát ezzel egy kis időt elszöszmötölhetünk. Ha sikerült minden részét szépen kiigazítani vasaljuk meg, úgy hogy a nagyobbra hagyott rész a kifordító nyílásnál belül legyen.
Tömővattával tömjük ki a részeket, itt pedig használjuk segítségül az ecset szőrös felét. Mindig a legtávolabbi, legkeskenyebb rész kitömésével kezdjük.
Varrjuk össze kézzel, rejtett öltéssel a kifordító nyílásokat, és varrjuk fel a szárnyakat. Ez nem épp a legkedvencebb részem, többször sikeresen az ujjamban landol a tű, annyira, hogy akár, cukorszint méréshez is elegendő lenne kicsorduló vér. Na de ezzel nem szeretném kedveteket szegni, mert a végeredmény mindent megér.
Egy édes kicsi csikóhal, a tenger mélyéről, és ha ránézünk, hallhatjuk a tenger csendjét.
Köszönöm Neked, hogy benéztél!
Legyen szép álmod!
„A fa is érzékel, amikor érzi a szereteted, és válaszol
rá. Igaz, nem úgy mutatja ki az örömét, ahogyan mi,
hanem olyan módon, amit ma még nem érthetünk.”
Prentice Mulford (1834-1981)
Fotó: Eszter Simon Photography
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: